Sajtó

Messze a felhőkkel

Újra összeáll minden idők legsikeresebb magyar progresszív rockot játszó zenekara, a nemzetközi mezőnyben is közismert EAST. A pécsi Kodály Központban, a POSZT keretében lépnek fel, június 8-án. Erre az alkalomra jelenik meg egy 1981-es koncertfelvételük is, amely a legsikeresebb lemezük, a Játékok kibővített verziója. A zenekar vezetőjével, Móczán Péterrel beszélgettünk.

– Az úgynevezett őszinte kőkemény rock fénykorában indult meg igazán a zenekar szekere. Hogy fogadta a P. Mobilra és Eddára váró közönség az EAST rétegzettebb zenéjét?

– Átéltünk néhány kínos pillanatot, aztán később tudatosan elkerültük az ilyen helyzeteket. Egyébként, a sok külföldi koncertünkön, bárhol is játszottunk, keleten vagy nyugaton, sehol nem találkoztunk ezzel a drukkerszemlélettel.

– Meglepte a hanglemezgyárat a Játékok és a Hűség relatíve nagy sikere? Voltak stratégiai tervei Erdős Péternek a zenekarral?

– Úgy emlékszem, hogy nem lepődtek meg különösebben, hiszen a Rock Reflektor óta figyelték a koncertszerepléseinket, és ezekből lehetett látni, hogy nem csinálnak rossz üzletet velünk. Összességében több mint 100 ezer példányt adtak el a Játékokból és a Hűségből a megjelenést követő első évben. Azt hiszem, nem is Erdősnek volt ránk szüksége, hanem inkább a lemezgyárnak. Fel kellett mutatniuk egy minőségi zenét játszó, külföldön is eladható csapatot, és ehhez a mi kelet-európai beütésű progresszív rockzenénk megfelelt. Aztán Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Lengyelországban is komoly sikereket értünk el. Japánban pedig hamarosan megjelent a Blue Paradise, az első album angol változata.

– Az 1983-ban megjelent Rések a falon populárisabb volt a korábbiaknál. Hogy fogadta a progrockos közönség?

– Soha nem fogtunk úgy egy új album elkészítéséhez, hogy előtte azt latolgattuk volna, vajon milyen hangokat kellene játszani a nagyobb népszerűségért. Természetesen, hatottak ránk új irányzatok, új, izgalmas hangzások, egyáltalán, a világ változása. Vannak persze hibái ennek a lemeznek, például az akkor újdonságnak számító dobgép és szekvencer fenntartás nélküli használata. Amikor 1983 késő nyarán bevonultunk a lemezgyár új törökbálinti P Stúdiójába, akkor találkoztunk először ezekkel, azonban arra nem volt lehetőségünk, hogy a próbák során kísérletezzünk velük. Elbűvöltek bennünket ezek a gépek. Pedig a próbákon még kizárólag „élő” hangszereket használtunk. Ezekkel együtt a Rések a falon ma is hallgatható lemez, amely a tíz albumunk között a második legnépszerűbb volt. Egy progresszív rockzenekarnak fel kell vállalnia az új út keresésének kockázatát.

– Miért érzi azt az ember, hogy 1984 után mintha kikerült volna a zenekar a médiatérből, mintha újságcikkek se nagyon jelentek volna meg az együttesről…

– Ha okokat keresünk, egyet könnyű megtalálni, kieveztünk az egyre inkább elmocsarasodó vizekről egy tisztább, ránk figyelő, inspiráló környezetbe. Ebben az évben készítettük el az Eck Imre vezette Pécsi Balett számára Az áldozat című darab instrumentális zenéjét, amelyet a Hungaroton a Krém label alatt jelentetett meg viszonylag kis példányszámban. Aztán több hétig tartó próbák következtek a balettegyüttessel, majd tíz előadás élőben, Pécsett, a Tettyei Szabadtéri Színpadon. Nagyon nagy élmény volt részt venni benne. És az is lehet, hogy kikerültünk abból a látómezőből, amely akkor a hazai rockéletet jellemezte.

– 1983-ban a Fenevad című amerikai thrillerhez koncertanyagot forgatott a stáb. Mi lett a sorsa a filmnek?

– Úgy tudom, hogy a film végül nem készült el. A Rolling Stones egyik színpadát használtuk, közepén egy forgószínpaddal, a felette lévő tetőn egy lángot okádó, sárkányfejre emlékeztető acélszerkezettel. Először játszottunk ilyen technikai környezetben. A színpad mögött vagy tíz, az amerikai filmekből ismert kamionméretű lakókocsi sorakozott, konyhával, zuhanyozóval, társalgóval felszerelve… A színpad előtti mezőn, ahol tizenegynéhány évvel korábban az Egri csillagok csatajeleneteit forgatták, körülbelül 30 ezren hallhatták a Blue Paradise számait, és szembesültek azzal, hogyan is szólhat egy magyar zenekar, ha ilyen minőségű berendezések veszik körül.

– Hogyan ment át az orwelli világot idéző Rések a falon című daluk a lemezgyári rostán?

– Többször tapasztaltuk, hogy időnként logikátlanul működött a gépezet. Lehet, hogy egyszerűen csak trehányság volt az oka, hogy átmentek szövegeink, de azt sem tartom lehetetlennek, hogy voltak „belső ellenállók”, akik átsegítették az egyébként letiltandó műveket. Egyébként éppen a Rések a falon lemez Agymosás című opusával esett meg, hogy letiltották a szövegét, csakhogy mire megszületett a verdikt, addigra már elkészült negyvenezer lemezborító, rajta a letiltott szám címével. Hogy ne vesszen kárba a borító, a címet kénytelenek voltak az illetékesek lenyelni, de a szöveget át kellett írni. Az első lemezen pedig az eredetileg Bíbormadár számunk címe verte ki a biztosítékot, azt mondták, ez drogos cím, így lett belőle Gyémántmadár.

– Meghívást kapnak Nyugat-Berlinbe egy rockfesztiválra, ahol a várost kettészelő fal közelében felállított színpadon lépnek fel. Ebből itthon nem lett aztán problémájuk?

– Ha jól emlékszem, főleg a Blue Paradise album anyagát játszottuk. Az éjszakákat Kelet-Berlinben töltöttük – ott kaptunk olcsó szállást –, a nappalokat pedig a nyugati oldalon. Naponta átvergődtünk a tankcsapdákkal beépített, szigorúan őrzött átkelőkön. A keleti oldalon látszólag minden tüchtig volt, háborús nyomokat nem lehetett látni, viszont minden szürke volt. A színpad mögött nem messze egy cirkuszi sátor állt, itt jazz- és blues-zenekarok játszottak. Wenders Berlin felett az ég című filmjében tűnik fel ez a különös világ, csak az angyalok hiányoztak. Talán ezek az élmények motiválták a Rések a falon születését.

– Az 1956-os számuk a rendszerváltás hajnalán jelent meg, addig nem publikált archív filmfelvételekkel. Bemutatta többek között a BBC, ZDF, a CNN is. Felléptek több ellenzéki eseményen. Ebből a rendszerváltás után mégsem profitáltak.

– Távol áll tőlem és az Easttől is az önmítoszteremtés. Felsorolhatnék még számos eseményt, koncertet, ellenzéki tüntetést, amelyen felléptünk a változásokért. Nem tudok elfelejteni egy idevágó történetet. 2000-ben, az első szabad választás és a rendszerváltozás tizedik évfordulóján rendeztek egy nagyszabású koncertet a Kossuth téren. A plakáton láttam, hogy kik a fellépők. Mit mondjak, meglepődtem. Felhívtam az egyik szervezőt: hogy esett a választás azokra a szereplőkre, akik nem is voltak részesei az 1989-90-ben a rendszerváltozásnak. Az volt a válasza, hogy most ezek a népszerűek.

– Megjelent Nyugat-Európában, valamint Japánban és Dél-Koreában a Taking the Wheel című album. (Az MMC kiadó gondozásában Magyarországon is.) Miért nem sikerült soha az igazi nemzetközi áttörés?

– Hajlamos arra az ember, hogy túlértékeli a lehetőségeit, az eredményeit. Én már távolabb kerültem a könnyűzenei ipartól, amióta a filmmel foglakozom, gondolom, reálisabban látom a múltat is. Voltak kézzelfogható részsikereink, de nem tudtuk megtenni azt, hogy elmenjünk Magyarországról. És persze szükség lett volna ügyes managerre, producerre, aki pénzt fektet a lemezfelvételbe, a klipekbe, a reklámba, és ha ezek megvannak, szükség lett volna sok-sok szerencsére is. Mondjuk úgy, regionális sztárok voltunk a progrock kelet-közép-európai világában.

– 1994. szeptember 24-én léptek fel utoljára, a Budapest Sportcsarnokban. Miért tűntek el?

– Elfogyott a levegő, el is fáradtunk a küzdelmekben. A zenekar nem oszlott fel hivatalosan soha, csak a kohézió lett kisebb.

– Filmkészítéssel foglalkozik. Nem lett volna logikusabb, hogy csinál egy hangstúdiót, és zenei producer lesz?

– Már a BS koncert előtt, 1993-ban alapítottam egy filmes produkciós irodát, azóta több mint száz saját alkotásunk született és legalább háromszáz más mozgóképes produkcióban vettünk részt. Munkáink sikereket értek el a külföldi és hazai fesztiválokon. És, hogy nem kerültem nagyon messze a zenétől, bizonyítják Bartók műveire készült produkcióink: A kékszakállú herceg vára, A csodálatos mandarin, a Mikrokozmosz zenéjére készült Mozi Zongorára, és nem mondtam le A fából faragott királyfiról sem. Amíg volt időm, írtam filmzenéket is. Közel húsz éve ez a világ tölti ki az életem jelentős részét és ez a közeljövőben valószínűleg nem fog változni.

– Lesz folytatása a Pécsi Kodály Központ június 8-i koncertjének?

– Jó lenne, ha lenne folytatás. Nagyon kemény munkával egy különleges produkció készül, és reményeim szerint nem csak a 40-es, 50-eseknek, hanem gyermekeiknek is nagy élmény lesz. A több mint kétórás koncerten a Játékok teljes lemezanyagát, a Hűség jelentős részét eljátsszuk, Az áldozat, A szerelem sivataga és a Radio Babel számaiból pedig a legszebbeket és a legmaradandóbbakat választottuk ki.

– Az 1981-ben, egy csepeli koncerten rögzített Játékok koncertműsor megjelenik CD-n. Miben tért el ez az anyag a szintén 1981-es lemeztől?

– Ez egy igen jó minőségű koncertfelvétel, amelyen több olyan szám is lesz, amely nem hallható a Játékokon. Mindjárt az első egy közel tízperces felvezető opus. A ráadás egy blues. A stúdiólemezen hallható számok is más hangzásban szólnak, némelyik új részekkel bővült, szóval igazi zenei csemege lesz, nem csak a gyűjtőknek, ezt garantálom.

Szerző: Poós Zoltán
Megjelent: kultura.hu, 2012.

– – –

East: Csepel felett az ég…

Több mint harmincéves koncertfelvétel a progresszív rock élmezőnyének jeles csapatától.

Az East együttes hazánk egyik, Szegedről indult vezető progresszív rock csapata volt. Az 1975-ben kezdődött és a ’90-es évek első felében véget ért pályafutása során több tagcserén is átesett az együttes, így az 1981-ben elkészült első lemezükön szereplő csapatukhoz (melyhez mindjárt visszatérünk) képest megfordult az együttesben mások mellett Pálvölgyi Géza billentyűs (Új Skorpió, Tátrai Band), Dorozsmai Péter dobos (Korál), Takáts Tamás énekes (Karthago, Takáts Tamás Blues Band), Homonyik Sándor és Tisza József énekes, Oláh Aladár billentyűs is. Lemezek sora fémjelezte munkásságukat, majd 1994-ben egy Budapest sportcsarnokbeli koncerttel elbúcsúztak a közönségtől. Legutóbb azonban jó híreket kaptunk: az East újra fellépett élőben június 8-án a pécsi Kodály Központban, a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) off-programjának kiemelt elemeként. S bár új lemezről még korai lenne beszélni, ahogy ezt Móczán Péter, az együttes basszusgitárosa és egyben vezetője említette, de fellépésekről talán még lehet szó.
Most viszont örüljünk annak, hogy mindennek kapcsán mégiscsak napvilágot látott egy East-CD, amely igazi kuriózum. Az 1981 novemberében, Csepelen adott koncertet rögzíti ugyanis ez a korong, amely első rangú hangzásban maradt meg, s digitálisan még tovább is javítottak rajta. Valóban olyan a felvétel, mintha stúdiólemez minőségben készült volna. Az East ekkor adta ki bemutatkozó albumát, a Játékokat, amely rögtön nagy tetszést keltett progrock körökben. Friss volt, de máris érett, ötletdús, tele kiváló, gazdagon alkalmazott szólókkal, zenei fordulatokkal. Mindehhez adottak voltak a zenészek, akik mindannyian hangszereik jól képzett megszólaltatói: a már említett zenekarvezető, Móczán Péter basszusgitárjátéka élményszámba ment, Pálvölgyi Géza a billentyűsökkel bűvölte el a közönséget, Király István a dobokon adta kiválóan a kíséretet, Varga János pedig a gitárokon alkotott nagyot. S ne feledkezzünk el Zareczky Miklós énekesről, aki érzelemgazdag hangján tudott még többet hozzátenni a zenéhez azokban a számokban, amelyek nem instrumentálisak voltak. Ők öten adtak tehát koncertet azon a bizonyos 1981. novemberi csepeli estén is, amelyet felidézhetünk e CD segítségével.

A koncert tulajdonképpen a Játékok lemezből áll, annak a színpadi előadásából. A koncert azonban a lemeztől eltérően A talán hajnalodik című, kilencperces instrumentális kompozícióval kezdődik, s utána megyünk végig sorban a Játékok felvételein. Illetve még egy változás van a lemezhez képest: a Lélegzet elé (amely annak idején a bakelitkorongon a második oldalt nyitotta) bekerült a Közjáték című anyag. S mit is kapunk zenében: mindent, ami egy progresszív rockzenekarról elmondható: a virtuozitást, de olyat, amely nem megy a másik zenekartag rovására, és nem öncélú sem egyben, a dallamokat, a zenei ötletességet és a precíz előadást. Minden klappol, minden a helyén van. A lemezhez képest persze vannak eltérések egy-egy felvételben — hiszen ezért koncert egy koncert —, de összességében a lemezminőséget kapjuk. Ami után persze a közönség joggal vár ráadást is, ami meg is érkezik, méghozzá egy kis csavarral. Ugyanis a komplett Játékokat előadta a zenekar, így abból már igazából nincs mit pluszként eljátszani, mi is jöhet tehát egy progresszív rockcsapattól: persze, hogy egy hamisítatlan blues(!) szám. Így aztán az East 6 perc 44 másodpercben a koncert végén annak is bizonyítékát adja, hogy az Eddie Boyd-féle Just The Blues című felvétellel bizony a blues zene porondján is több mint megállják a helyüket. Első rangú előadás, ahogy az egész koncertlemez is az! Jó újra meghallgatni ezt a több mint harminc év távlatából is nagyon erős, mai hangzású anyagot!

Szerző: Baranyi György
Megjelent: szoljon.hu, 2012.

– – –

East, a progrock legenda két évtized után tér vissza

Két évtizednyi hallgatás után visszatér a nyolcvanas-kilencvenes évek legendás magyar progrock zenekara, az East. Az 1975-ben alakult csapat június 8-án a pécsi Kodály Központban, a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) off-programjának kiemelt elemeként ad koncertet.

„A pécsi koncerten egyrészt az East 1994-ben elbúcsúzott felállása lép színpadra, tehát Takáts Tamás énekel, Pálvölgyi Géza játszik billentyűs hangszereken, Dorozsmai Péter dobol és én basszusgitározom. De zenélni fog az első két lemezt elkészítő összetétel is, amelyben Pálvölgyin és rajtam kívül Király István dobos, Varga János gitáros és Zareczky Miklós énekes volt benne” – mondta Móczán Péter basszusgitáros, zeneszerző, az együttes vezetője az MTI-nek.
Az East utolsó stúdióalbuma 1994-ben a Radio Babel volt, amely a Budapest Sportcsarnokban tartott koncertre jelent volna meg, de csak néhány héttel azután jutott el a boltokba. „Ekkor éreztem azt, hogy elfogyott körülöttünk a levegő és megfáradt a dolog: az akkori zenei paletta rendkívüli módon felhígult, az általunk képviselt, igényesnek mondható progresszív rockzenére kevés igény mutatkozott” – emlékezett vissza a zenekarvezető.
Az Eastből talán Móczán Péter került legtávolabb a zenétől: 1991-ben létrehozott egy produkciós irodát, amely elsősorban történelmi témájú dokumentum-, valamint opera- és balettfilmekkel, köztük fesztiválnyertes alkotásokkal foglalkozott, emellett néhány filmzenét írt 1998-ig. Varga és Király ma is együtt zenél a Varga János Projectben, Takáts Tamás saját blues bandjét csinálja, Pálvölgyi Géza a Tátrai Bandben játszik, Dorozsmai Péternek hangstúdiója és kiadója van, Zareczky Miklós a Bergendy zenekarba került.
„Többször szorgalmaztam az elmúlt csaknem két évtizedben az East újjáalakulását, véleményem azonban ugyanaz volt, mint Varga Janinak: csak akkor van értelme, ha méltó körülmények között, nagy helyen adhatunk egy komoly, minőségi koncertet. Tavaly év elején kaptuk a felkérést, hogy adjunk egy koncertet a POSZT egyik kiemelt off-programjaként a frissen átadott Kodály Központban. Sajnos a fesztivál költségvetése körüli bizonytalanságok miatt ez akkor elmaradt. Rendkívül csalódottak voltunk, mert addigra már mindenki beleélte magát a dologba” – idézte fel a zenekarvezető.
A most mégis megvalósuló, június 8-i pécsi koncerten az East teljes egészében eljátssza első, 1981-ben megjelent, Játékok című albumát, a Hűség (1982) nagy részét, de előadnak részleteket Az áldozat (Szodoma) című 1984-es balettzenéjükből is. Emellett elhangzanak dalok az utolsó felállás által elkészített A szerelem sivataga (1988), Radio Babel (1994) és az angol nyelvű Taking The Wheel (1991) című lemezről.
„A koncertre megjelenik egy CD, amelyen egy 1981-es csepeli koncertünk szerepel, rajta eddig nem publikált számokkal. A Csepel felett az ég címmel megjelenő lemez anyaga jó minőségben maradt meg és digitálisan tovább javítottunk rajta” – mesélte a zenész.
Hogy lesz-e valamilyen szinten folytatás, egyelőre nem tudni. Móczán szerint nem zárható ki, hogy fellépéseket a jövőben is vállalnak, szeretnének például Budapesten is összehozni egy pécsihez hasonló koncertet. „Azt nehezen tudom elképzelni, hogy új anyagon kezdjünk dolgozni, azért az elképzelések a két évtized során sokfelé kanyarodtak, a stúdiómunkához nagyobb kohézió, összhang kellene” – magyarázta a basszusgitáros.
Megjegyezte, hogy korábban szeretett volna egy színházi turnét összehozni, és még nem mondott le erről. Ennek megvalósításához komoly támogatókra lenne szükség.
Móczán Péter kiemelte: büszke arra, hogy a maga módján az East együttes is részt vett a rendszerváltozásban, hiszen 1989 tavaszától számos politikai töltettel bíró koncerten, eseményen, tüntetésen volt jelen. Az East ’56 című dal a rendszerváltozás emblematikus zeneszáma volt, a klipben Magyarországon addig nyilvánosan soha be nem mutatott archív filmrészletek szerepeltek az 1956-os forradalomról.
„Visszatekintve úgy látom, hogy az East hatással volt az akkori és a későbbi magyar könnyűzenére. Az együttesben 1975 és 1994 között olyan kiválóságok fordultak meg, mint a zongorista Szakcsi Lakatos Béla, a szintén billentyűs Csík Gusztáv, Császár Ferenc és Oláh Aladár, a hegedűs Deseő Csaba, a gitáros Babos Gyula vagy az énekes Homonyik Sándor és Tisza József. Bár szerénytelenségnek hangzik, de progresszív rockzenét játszva hasonló szerepünk volt a magyar könnyűzenében, mint világszinten a stadionokat megtöltő Pink Floydnak, Genesisnek, Yesnek vagy a King Crimsonnak” – fogalmazott Móczán Péter.
Az East 1975-ben instrumentális zenekarként indult Szegedről, és az 1980-as évekre a hazai dzsessz- és progresszív rock talán legszínvonalasabb képviselője lett. Fellépett Nyugat-Berlinben, jelent meg lemeze Japánban és Dél-Koreában, 1990-ben Tina Turner előzenekara volt az MTK stadionban 50 ezres közönség előtt.

Megjelent: pecsma.hu, 2012.

– – –

East-interjú

A valóság magyar hangjai cikk

 

PM fotó

 

Az EAST két nagylemez között

 

Cirkusz-ciklus énekessel

 

EAST IM album poszter

 

EAST nagylemez borító

 

EAST-est az FMH-ban

 

Füles magazin

 

Füles magazin

 

Fodrok az új hullámból

 

Játékok a Rottenbiller utcában

 

Játékok a muzsikával

 

Megkésett mágia

 

Nagyszerű koncert

 

Öt év után...

 

Például az EAST

 

PM Rock-húsvét

 

Stúdiókörkép

 

Új énekes az EAST-nél

 

Újra itt egy nagy csapat

 

Valahol a Pink Floyd és az SBB között